Bármely anyag, amely növekvő vagy állandó külső erő hatására végül túllép egy bizonyos határt, és megsemmisül. A külső erők számos fajtája károsítja az anyagokat, mint például a feszültség, a nyomás, a nyírás és a csavarodás. A két szilárdság, a szakítószilárdság és a folyáshatár, csak a húzóerőre vonatkozik.
Ezt a két szilárdságot szakítóvizsgálatokkal kapjuk meg. Az anyagot meghatározott terhelési sebességgel folyamatosan nyújtják, amíg el nem törik, és a szakításkor fellépő maximális erő az anyag végső húzóterhelése. A végső húzóterhelés az erő kifejezése, mértékegysége Newton (N). Mivel a Newton egy kis egység, a legtöbb esetben kilonewtonokat (KN) használnak, és a végső húzóterhelést elosztják a mintával. Az eredeti keresztmetszeti területből eredő feszültséget szakítószilárdságnak nevezzük.
Ez az anyag maximális képességét jelzi, hogy ellenálljon a feszültség alatti tönkremenetelnek. Tehát mi az a folyáshatár? A folyáshatár csak rugalmas anyagokra vonatkozik, a rugalmatlan anyagoknak nincs folyáshatáruk. Például mindenféle fémanyag, műanyag, gumi stb., mindegyik rendelkezik rugalmassággal és folyáshatárral. Az üveg, kerámia, falazat stb. általában rugalmatlanok, és még ha az ilyen anyagok rugalmasak is, minimálisak. A rugalmas anyag állandó és folyamatosan növekvő külső erőhatásnak van kitéve, amíg el nem törik.
Mi változott pontosan? Először is, az anyag külső erő hatására rugalmas deformáción megy keresztül, vagyis a külső erő eltávolítása után az anyag visszanyeri eredeti méretét és alakját. Amikor a külső erő tovább növekszik és elér egy bizonyos értéket, az anyag plasztikus deformációs periódusba lép. Ha az anyag plasztikus deformációba kerül, az anyag eredeti mérete és formája a külső erő eltávolításával nem állítható vissza! A kétféle alakváltozást okozó kritikus pont szilárdsága az anyag folyáshatára. Az alkalmazott húzóerőnek megfelelően ennek a kritikus pontnak a húzóerő értékét folyáshatárnak nevezzük.
Feladás időpontja: 2022-09-23